2010. január 4.

Gasztony -megint (gasztony.hu)


Szentgotthárd és Körmend között szinte pontosan középen terül el Gasztony: ott, ahol a Rába s fölötte (vagyis tőle északra) a Lám (Lahm) patak nagyjából nyugat-kelet irányban folyik. (A patakot - önkéntes magyarosítással Lány pataknak is mondja népünk.)
A hegyeknek vagy inkább domboknak sora, mely még az Alpok nyúlványainak vehető, itt már alacsonyabb, mint Szentgotthárd vidékén, és tágasabb völgynek enged helyet.
Az idegennek, aki kelet felől érkezik, első érzése, hogy itt élesebb, tisztább, üdébb a levegő, általában kissé hűvösebb is, zöldebb a fű még szárazabb hetekben is. Feltűnően sok a fenyőfa, jól érzi magát a ciprus, az örökzöld a kertekben és utakon is. Hatalmas növésű és szép, dúskoronájú tölgyeket vagy cserfákat is lehet még látni a legelőin.

Gasztony határának három folyóvíze van: a Rábán és a Lám-patakkon kívül (amelyet régi írások csak Pathaknak neveznek), meg kell említeni még a kis Vörös vízet is. A Rába, Szentgotthárdtól Győrig nagy karajban hömpölyög, míg a Dunát el nem éri; medrét gyakran változtatta, olykor vizének megdagadó bőségével, olykor kapzsi emberek manipulációja folytán is. A Lám patak még osztrák területen ered, onnan hozta nevét is. Gasztony táján szinte párhuzamosan halad a Rábával, míg aztán egyet északnak kanyarodva Csákány túl a Rábába torkollik. Ennek a kis pataknak tájéka legeltetésre és andalgásra egyaránt alkalmas, fában, bokorban dús és változatos berek, egyik-másik pontján fürödni is lehet benne. Hogy néha meg is tud vadulni, hogy a villám könnyebben vág be a közelében, mint máshol: arról még lesz szó. Egy jól megépített, kikövezett árok viszi a felgyülemlő vizeket a Lámba, esős időszakokban elég szilaj hömpölygéssel.
Állóvízzel is dicsekedhet Gasztony vidéke. Nem ugyan az országút közelében a kis szurdok végén bűzlő tócsára gondolunk: ez csak 1936-ban keletkezett, mikor a készülő műúthoz homok kellett. De van ezen kívül a nevét megérdemlő Feneketlentó, a fehértavi rózsákat termelő - tulajdonosokról elnevezett Sáli tó és Varjú tó. - A "Sáros tó" ma már inkább sár, mint tó (Piller Dezső följegyzés szerint a Sáros tó állítólag úgy keletkezett, hogy a földet a Gyöpszernek ama részéről ásták ki a templom építéséhez.)
A Gasztony völgyét szegélyező erdőkben jól díszlik a fenyő, cser, tölgy, stb. A határsáv óta őz ritkán mutatkozik, vaddisznó annál inkább, a nyulak szinte teljesen kipusztultak. A 8-as országút, az 1936-ban épült műút szinte nyílegyenesen fut a rátóti vasútállomás felől Csákánydoroszló felé. Belőle ágazik ki s alatta kígyózik a régi országút, Gasztony Fő utcája, amelyet talán még a rómaiak alapoztak. Ez a Fő út egy régi rozzant kőkeresztnél szakad ki az országútból, s attól hol távolodva, hol közeledve, nagy kanyarok után érkezik vissza egy kis összekötő úthoz. A Fő út hossza az első háztól a majorig jó két km lehet. A század elején készült képek tanúsítják, hogy akkor a Pázmándy kastéllyal s a vele szemben álló templommal és iskolával kezdődött - vagy ha úgy vesszük - végződött a falu. Ezek vonalától az állomás felé nem volt más, csak a temető.

A falu főutcája, a régi országút természetesen sokat vesztett kocsiforgalmából: a postaút megépülése óta elég csendes lett. Betonjárdákat itt nem csináltak, a kocsiutat nemrég aszfaltozták. A Fő úton épültek a régi udvarházak, kúriák, a Pázmándy, Boros, Hertelendy-házak, a templom mellett volt a tiszttartó-ház. Mivel ezek körül nagyobb kertek terültek el, a házak aránylag hígabban következnek egymás után, mint a falu más részein. Már mutatóban is alig maradt valami az ódon, skanzenbe kívánkozó házikók közül. Hagy egy emberöltővel ezelőtt Piller tanító még azt írhatta, hogy a falu házainak háromnegyed része zsúppal fedett tömésház, ma az ellenkezője igaz, sőt a házak itt kb. 90 százalékban újonnan épültek, a legújabbak összkomfortoso. Házak előtti előkertek néhol igen nagyterjedelműek és tele vannak kerti virágokkal. Sok ház kertben magas póznákon és hevedereken futnak fel a szőlőindák.
Ha a vasútállomás felől közeledünk, balkéz felől a következő utcák ágaznak ki a fő útból: Először egy névtelen kis utca, jóformán szurdok a Pázmándy-kerten innen. A régi Boros kúria helyén épült ikerházon túl a Szűk utca fut észak felé. Nevét megérdemli. A következőt Kuruc utcának nevezték el - nem tudni miért; azt a kis utcát, amely keresztezi, ugyanezen a néven ismerik. (Kurucz nevű család valaha otthonos volt Gasztonyban. A vasszentmihályi pléb.halottas könyvében van följegyezve, hogy 1806. április 18-án meghalt Kurucz János. - A Varju - vagy népiesen Vari -család már az 1600-as évek elején élt itt, mint látni fogjuk.)
A Fő utcától jobbra már több út ágazik el. Valamikor grófi birtok terült el erre. Már az iskola bővítéséhez is belőle kellett kisajátítani egy kis telket. Az első világháború után minden nagybirtokosnak a birtoka arányában le kellett adnia bizonyos területet házhelyek számára. Ekkor kezdtek épülni azok a házak, amelyek a Lám-patak berkeiig húzódó Templom utcán és rá a merőleges Hősök utján épültek. Érdekes, hogy az első házakat a 20-as években még a régi minta szerint építgették: oszlopos gádorral, mely végigfut a ház udvari frontján s középen rendesen három boltozatos nyílással - két ablakkal s középen ajtóval - néz az udvarra.
A Fő úttól jobbra terül el az ún. Gyöpszer, a Fő útról két helyen is le lehet futni rá. Régies házikói, melyek valaha szinte egymás hegyén-hátán épültek, már eltünedeztek. A tejcsarnok ósdi, nedves épületét, a bolt és italbolt, a tűzoltószertár és orvosi rendelő modern épületeit elhagyva hamarosan következik az Ószeg. Az aszfalt ide már nem kíséri le az utast, éppúgy, mint a Gyöpszerre sem . A nagyon közeli Lám habjai az itteni házakat is fenyegetik, bár mondják, hogy a patak szintjei az utóbbi években - talán messzi szabályozások miatt - már majd egy méterrel alacsonyabb a réginél.
Az Ószeg táján hatalmas S betűt ír le az út, melyet halálkanyarnak is neveznek. Az út elfordult, keletnek tartó ágára három utca is fut merőlegesen. Az egyik a csendes, keskeny, árnyas Varjú utca, mely nevét nyilván az ott lakó sok Varjú családtól kapta. Utána következik a vele csaknem párhuzamos Bosnyák utca. Szép, szabályos, egyenes út, egyik felén betonjárdával. Az ember arra gondolna, hogy utcanév emlékeztető lenne a bosnyák háborúra, viszont azt mondják, hogy az első házak már a bosnyák háború előtt épültek. - Ezen az utcán túl következik egy széles, jól megtervezett, egyenes út, amelynek a fő úttól jobbra levő részét Szabadság, a balra esőt pedig Petőfi útnak nevezik.
Aki a műúton tart Csákány felé, már szinte külön falunak vélné a még Gasztonyhoz tartozó majort. Itt állt Batthyány Iván gróf kastélya, amelynek ma már romjai sem látszanak. Megmaradt azonban jó néhány melléképület. A tsz sok szép hatalmas épülettel gazdagította a majort, de erről más helyen még bőven lesz szó. Gasztony lakosainak száma az 1970 évi népszámlálás adatai szerint: 750. Ezt - mint látni fogjuk - szinte átlagnak is vehetjük a különböző évek ingadozásai szerint.
A falu lakossága színmagyar, mindig is az volt. A nevek tanúsága szerint már évszázadok óta be-beszivárogtak a szomszéd német- és vend ajkú lakosságból, de azok csakhamar beleolvadtak a magyarságba. A mai családnevek kb. egy negyede vagy szinte egy harmada német vagy szláv.
A falu lakossága katolikus - a szónak legalább is tágabb értelmében, kb. 1 százaléka "másvallású".
Adjuk hozzá, amit a falunkkal rokonszenvező Vakarcs Kálmán ír: "A gasztonyiak vallásosak, értelmesek, szorgalmasak, őszinték, szótartók és sok más ősi magyar vonást is megőriztek." (Lásd: Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd-Muraszombati járás ismertetése. Szombathely, 1939.)
Gasztony házait s a közbe eső üres telkeket is nemrég számozták, s eljutottak a 265-ik számig. Néhány ház üresen áll.
Gasztonyhoz 1900-ban 2410 k.hold tartozott. Azóta határa kisebb lett, mert a vasútállomás, a "gépállomás", a tyúkfarm épületeit, melyek eredetileg Gasztony telkén épültek, a szomszéd Rátótra írták át.

Gasztony nevét legtermészetesebben a Gaszton keresztnévből származtathatjuk.
Elterjedt név volt ez a középkorban: a német ajkú országokban s a franciáknál ma is az, de Magyarországon sem egészen ismeretlen (v.ö; Gaál Gaszton politikus nevével). A név - írja róla Ladó János, Magyar utónevek c. művében - germán eredetű, a flamand Vadastus név változatának a Vaast, Waast névnek önállósult becézője. Végső jelentése bizonytalan.
Nem okoz nehézséget, hogy Gasztonyt régebben Gozton (1375), Gozthon (1436) formában írták. Régebben, amikor még így beszélt a magyar: "Volék sirolm tudotlon?", és későbben is, amikor még az anyakönyvekben Rábo-szentmihályt, Toródfát, Moráczot, Oloszkát írtak. Valaha zártabb magánhangzókkal beszélt a magyar. Pár évszázada már Rába, Taródfa, Marácz lett az említett helynevekből, s ekkor a nyelv alakulásának, fejlődésének törvényei szerint már Gasztonyt írtak.
Hogy az n betű ny-nyé " palatizálódott", szintén megszokott jelenség: így járt Pozsony, Mosony, Sótony és sok hasonló helynév.
A Vas megyei helységnevek szószármaztatásával Palkó István foglalkozik tudományosan, s ő is a Gaszton keresztnévre viszi vissza falunk nevét.
A névnek a 12. század elején különös népszerűséget adhatott az a nevezetes Gaston nevű francia nemes, aki a Szent Antal ispotályos testvérek társulatát alapította 1095-ben, hálából, amiért fia Guerin a Szent Antal tüze néven ismert bőrbajból egy kegyhelyen hirtelen kigyógyult. Apa és fia ettől fogva minden vagyonukat erre a szent célra fordították. A testvérület tagjai fekete ruhát hordtak, mellükön világoskék "T" (Szent Antal-kereszt) jellel. Volt idő, amikor a társulat - később már kanonokrend - tagjai a Vatikán, a pápai udvar betegápolását is ellátták.
A mai hírközlési eszközök korában talán azt hihetnők, hogy az ilyen események híre megrekedt saját hazájukban. Tévedés. Bizony hamar szárnyra keltek az ilyen kissé romantikus színezetű események, s nem kell csodálkozni rajta, hogy csakhamar bejárták az egész keresztény világot, és már a kora középkorban akadtak nálunk is Gaszton nevű férfiak. Baán az ősi magyar személynevek között megemlékezik Goszthan, Goztan névről is. (Palkó István szíves közlése. Baán, Ősi magyar személynevek, Bp. 1944. 51. old. alapján.)
Azon sem kell megütköznünk, hogy ugyanazt a nevet többféleképpen írták le, talán még akkor is, ha egyképp ejtették ki. A magyar nyelvnek sokkal több hangzója van, mint a latinnak, a magyar, a, ő, ü, cs, k, s, ny, ty, hangzókra nem volt könnyű megtalálni a a megfelelő latin betűt. Jóformán ahány kancellária volt, annyiféleképpen igyekeztek megfelelni a nem könnyű feladatnak. Ez különösen szembetűnő a Gasztonnyal mindig együtt emlegetett, vele szomszédos Kövesszarv esetében, amit írnak Kueszoru alakban (1271), Kweszarmnak (1375), Keueszormnak (1454), Kweszarwnak (1455). (V.ö. Csánki Dezső, Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, VII. köt. 751. old.)
Az az ember, akiről ezt a kicsinyke Gasztonyt elnevezték, bizonyára kivált valamivel a többi közül. Talán a határőrök feje, talán valami kiváló vezéregyéniség volt. Csak azt ne gondoljuk, hogy földesúr lett volna. Itt a gyepű-szélen a földek mind a király birtokát képezték, míg azokat el nem adományozta egy hősének, aki valami csatában kitüntette magát. Épp ez a körülmény adott módot a királynak arra, hogy nemesi birtokkal jutalmazhassa meg kiemelkedő vitézeit. De erről még lesz szó.
Érdemes itt még megjegyezni, hogy a szomszéd falvak német ajkú lakói Gastingnak vagy Gaustingnak nevezik a mi kis magyar községünket.

Nincsenek megjegyzések: