Az Aranyember újra

Rab Gusztáv Timár Mihály nyomai a komáromi köveken c. riportjában (Világ 1925. jan. 18.) a következőket olvassuk:

„A kömlődi Pázmándy család birtokában van egy kopott olajfestmény, amely egy török nőt ábrázol és állítólag ez a nő – Timéa. Törökös menyasszonyi ruhát visel és csillogó diadém övezi homlokát.” Ugyancsak Rab Gusztáv idézi egy későbbi cikkében (Az Aranyembernél. Pesti Napló 1930. ápr. 20.) Baranyay József komáromi múzeumi őr alábbi nyilatkozatát: „Azt hiszem, nemsokára teljes lesz az Aranyember-gyűjteményünk. Megkapjuk Kömlődről az Aranyember szeretőjének, a szép török nőnek a fátyolát. Török női fátyol ez, amelyet az Aranyember hagyatékában, valamelyik szekrényben találtak a rokonok. Onnan hozta magával délről, a Senki szigetéről. Rejtett, másik életének egyetlen emlékét.” A fátyolt állítólag Domonkos Sándor egyik unokája, Győrffy Imréné őrizte meg. (Aligha kell hosszabban fejtegetnünk, hogy az idézett cikkekből kibontakozó legenda csak Timéa és Noémi alakjának és regénybeli szerepének kontaminálása révén születhetett meg.)

(http://vmek.oszk.hu/05500/05571/html/jokai-arany0802/jokai-arany0802.html)