2009. december 31.

ifj Pázmándy Dénes -Anyag a parlament.hu oldalról


ifj Pázmándy Dénes
(1816.04.07 Kömlőd  - 1856.01.24 Baracska)
A képviselőház elnöke 1848 jólius 10. - 1849 január 9.

A teljes anyag letölthető innen


2009. december 22.

Netsurfing


Nemrég, böngészés közben egy érdekes oldalt találtam. Célja a hagyományos nemesség maradékának összegyűjtése. Nem mondok sem címet, sem más utalást az oldalra, mert nem ez az érdekes. Ami megfogott benne, az az volt, hogy a tagfelvétel elengedhetetlen feltétele a kifogástalan pedigré, tudniillik apai ágú származás... Komolyan az az érzésem támadt, mint ha az egyszer volt kutyavásáron volnék Budán. Mellesleg az elmúlt évtizedek nem kedveztek a kifogástalan származásnak. Nekem úgy mesélték, hogy az osztályidegenekkel szemben ellenséges volt a közhangulat. Már ami a hivatalos álláspontot jelentette, mert legalább is az én gyerekkoromban már fogalma nem volt a velem egykorúaknak, mit is jelent a nemesi származás.

Az iskolában legfeljebb annyit tanultunk erről, hogy Istvántól Mária Teréziáig volt valami nemesi réteg, aztán a felvilágosodás utáni eseményekben ez már nem került elő deklaráltan. A '48as szabadságharcban aztán végképp eltáűnt a nemesség képzete. Összeolvadt Táncsics és Petőfi, Bem apó és Dessewffy, és egyéválva voltak ők a márciusi ifjak és nemzeti hősök. Még derengett valami főnemesi réteg emléke, valami a Széchenyi családról, de őket is elmosta a nagy Magyar honvédő forradalom. Emléküket úgy törölte el, mint Robespiere forradalma a francia nemességet.

Nemességről aztán már nem is nagyon lehetett hallani, ha csak nem a földosztó Károlyiról, és az őszirózsás forradalomról. És persze a honvédő háborúben elesett kétharmad terület, a megfeszített ország képe dereng fel szemeim előtt. Később bevonult fehér lován a tengernagy, és vele egy új társadalmi réteg, a Gentri... A lecsúszottak kasztja, akik paródiába illő viselkedéssel igyekeztek visszhozni egy letűnt kor feledőbe ment nagyságát, valamint a diszkrét bájjal díszmagyarban masirozó, kócsagtollas sokaság IV. Károly koronázásán, és a gyerekként épp csak járni tanuló Habsburg Otto képe jelenik meg előttem, közvetlenül a II. világháború előtt.

És ma már az átlagembernek szinte semmi fogalma nincs arról, hogy az 1949ben elfogadott, azóta többször módosított, de azóta is ideiglenes alaptörvény hogyan váltotta fel a történelmi alkotmányt. Hogyan törölte ki végleg a nemességet, előjogostul, nevestül, emlékestül -szinte gyökerestül a köztudatból. Nem tudom, hogy ma van-e annak jelentősége társadalmi szempontból, hogy nemesi, netán arisztokrata származású az ember gyereke. Hogy számomra van, abban biztos vagyok. előjogok és méltóságok várománya nélkül is sokat jelent az a tudat, hogy századokon átívelő, történelmi időkig nyúlik vissza a családom eredete.

Ma, amikor a nemzet múlt, eredet és gyökér nélkül kapaszkodókat keres, nekem ez a kapaszkodó itt van, és mindennél erősebben köt a jövőmhöz. Tudom, hogy jövőt csak a múlt biztos alapjaira lehet építeni. Ezért tartom fontosnak, hogy mindenki tisztában legyen úgy a saját múltjával, eredetével, mint az ország és a nemzet ősiségével. Számomra ez több, mint történelem, ez a családom története is egyben.

2009. augusztus 18.