Emlékek

Egyik kedves gyerekkori barátom nagypapája írta az Indul a bakterház című örökzöldet. Rideg Sándor özvegye tőlünk egy utcányira lakott Mátyásföldön. Amikor ezt mesélem, gyakran kételkednek a halgatók, de ez nem zavar, mert én tudom, hogy tényleg így  igaz. Saját családom is megjelenik számtalan írásban, visszaemlékezésben, levéltári dokumentumban. Még olyan történelmi alakok is megemlítik egyes őseimet, mint Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Ezek valós, emlékek, dokumentumok, iratok.

Aztán vannak olyanok is, amik a családi szájhagyományban jelennek csak meg. Nem tudom mi igaz a következő emlékekből, de nagymamám így mesélte.

Jókai Aranyember című művének főszereplője, Tímár Mihály alakjának eredetije valójában az egyik  Pázmándy ős. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy kire gondolhatott, de az biztos, hogy a családom kereskedésből gazdagodott meg. Tímea/Fatimáról és török kincsekről nem tudok, de azt tudom, hogy a Török idők végén vált jelentőssé a család.

Valami olyan is rémlik, hogy a cigánybáró (Jókai novella) alakjában is egy ősöm jelenik meg. A szállásterületeink egyikénél olvastam, hogy a falu templomának harangját a falut övező lápban rejtették el. A cigánybáró történetében hasonló cselekmény bontakozik ki. Ebből készült a rajzfilm is Szaffi címmel.

Mivel a felmenőim ismertek voltak a maguk idejében, így akár igaz is lehet. Az biztos, hogy Jókai Mórt erős barátság fűzte a családhoz, ezért az általa megformált karakterek között akár az őseim jellemvonásai is felbukkanhatnak.

Az viszont biztos, hogy Pázmándy Géza törvénytelen fia Laczkó Géza (anyja a híres színésznő, Laczkó Aranka) több művében is felhasználta a család történetét. A Királyhágó című részben önéletrajzi írásában nem fest túl pozitív képet a családról. A Rákóczi című művében az egyik legjelentősebb vagyonszerző ős jelenik meg, Pázmándy Gergely.