Foszlány

Kiss Gábor gyönki tanár visszaemlékezést írta öccsének:

„1847 őszén Pozsonyba mentem, az utolsó pozsonyi országgyűlés nevezetes vitáinak, majd nagy eseményeinek tanúja lettem. 1848 nyarán Jelasich betört az országba, elhagytam a Pázmándy Dénes (országgyűlési elnök) családjánál volt nevelői állásomat, táborba mentem, résztvettem a pákozdi ütközetben a Jelasich elkergetésében, az ozorai lefegyverzésnél jelen voltam, innen Pázmándy kívánságára Perczel visszaküldött Pestre, s egyik voltam azon három honvédnek, kik az Ozoránál horvátoktól elvett svarczgelb zászlókat Pesten bevittük egyenesen a parlamentbe; mikor a kísérő levelet Pázmándy a házban felolvasta, olyan jelenetet, örömet, lelkesedést életemben nem láttam, a képviselők majd szét téptek bennünket kérdéseikkel… 1849. a Pázmándy házat el kellett hagynom, mert veszély fenyegetett, káplán nevem lett. 1849 őszén gyönki tanár lettem, ott voltam 3 évig, édes kedvesen emlékszem ezen időre s azon nagy szeretetre, mely felkarolt.”